Egy ház Londonban

New York, 1949. A szűkös anyagiak között élő, irodalomkedvelő Helene a lakásához közeli könyvesboltokban hasztalan keres az érdeklődésének megfelelő, elfogadható árú műveket. Angol irodalmat és klasszikus műveket szeretne, de ilyesmik csak drága ritkaságként, bibliofil kiadásban kaphatók. Az egyik újságban felfedezi a londoni Marks & Co. könyvkereskedő cég hirdetését, miszerint postai úton a tengeren túlra is teljesítenek megrendeléseket. Helene ír nekik, és meglepetésére hamar megkapja a könyveket, nagyon kedvező áron. Ezután rendszeres ügyfelük lesz. Közvetlen hangvételű, humoros leveleire az üzlet részéről Frank Doel, az antikvárium vezetője udvariasan, kezdetben hivatalos stílusban válaszol. Húsz éven át folytatják bibliofil levelezésüket. A két ember személyisége bár különböző, irodalmi ízlésük nagyban megegyezik. A levelekben az irodalmi témák (mint pl. John Donne költészete, Samuel Pepys naplója, Leigh Hunt esszéi, a Canterbury mesék) idővel kiegészülnek általánosabb, a hétköznapi és a magánéletet is érintő kérdésekkel pl. futball- és baseball-csapatok, a királynő megkoronázása. Angliában ekkor élelmiszer-jegyrendszer van érvényben, s Helene karácsonykor az üzlet alkalmazottainak egy ajándékcsomagot küld a Londonban beszerezhetetlen termékekkel. A többi alkalmazott is levelet ír köszönetképpen, s megismerjük kicsit az ő életüket is. Helene egyedülálló, de kiterjedt baráti társasága van, az írói munkásságában idővel egyre sikeresebb lesz. A visszafogott Frank is közvetlenebbé válik a leveleiben, megismerjük a családját is; felesége és két lánya van. Helene többször is készül Londonba utazni, de mindig közbejön valami. Majd 1969-ben értesítik, hogy Frank rövid betegség után meghalt. A részvétlevelére válaszolva Nora, Frank özvegye bevallja, néha féltékeny volt meghitt levélbarátságukra. Mikor Helene végül 1971-ben eljut Londonba, a Charing Cross Road(wd) 84. szám alatti üres üzlethelyiségben már nem működik az antikvárium, az üzletet bezárták. Mosolyogva szól a hiányzó Doelhoz: „Itt vagyok, Frankie, végre sikerült.”

Mel Brooks producer a felesége, Anne Bancroft egyik születésnapjára vásárolta meg a filmjogokat.^[4]

A filmet Londonban és New Yorkban forgatták. A londoni helyszínek között szerepel a Buckingham-palota, a Soho tér, a Trafalgar tér, a St. James kerület, Westminster, Tottenham és Richmond városrészek. A manhattani jelenetekben látható a Central Park, a Madison Avenue és a Szt. Tamás templom. A belső felvételeket a Lee International Studios-ban és a surrey-i Shepperton Studios-ban forgatták.^[5]

A Charing Cross Road 84. szám alatt jelenleg gyorsétterem működik, a könyvesbolt emlékére fémtáblát helyeztek el.^[6]

Anne Bancroft elnyerte a BAFTA-díjat a legjobb női főszereplő kategóriában. Judi Dench-t a legjobb női mellékszereplőnek járó BAFTA-díjra, Hugh Whitemore-t pedig a legjobb adaptált forgatókönyvnek járó BAFTA-díjra jelölték. A 15. Moszkvai Nemzetközi Filmfesztiválon Anthony Hopkins kapta a legjobb színésznek járó díjat.^[7]

• Egy ház Londonban a PORT.hu-n (magyarul)  
• Egy ház Londonban az Internet Movie Database-ben (angolul)  
• Egy ház Londonban a Rotten Tomatoeson (angolul)  
• Egy ház Londonban a Box Office Mojón (angolul)  
• Az antikvárium emlékoldala. [2004. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2004. március 21.)