Carl Arendt (nyelvész)
Carl Arendt (Berlin, 1838. december 1. – Berlin, 1902. január 29.) német nyelvész, sinológus, orientalista, diplomata. A magyar nyelvet is behatóan tanulmányozta, és a magyar nyelvészeti műveivel nagy hatást gyakorolt a hazai leíró nyelvtudományra.
| Carl Arendt | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1838. december 1. Berlin, Porosz Királyság |
| Elhunyt | 1902. január 29. (63 évesen) Berlin, Német Birodalom |
| Ismeretes mint | sinológus |
| Gyermekek | Fritz Arendt |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Frigyes Vilmos Egyetem, Berlin |
| Pályafutása | |
| Szakterület | nyelvészet, sinológia, orientalisztika |
| Kutatási terület | kínai nyelv, magyar nyelv |
| Munkahelyek | |
| Frigyes Vilmos Egyetem | docens |
| Jelentős munkái | Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. I. Die Vermeidung von Relativsätzen und passivischen Constructionen, 1865 Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. II. Eine merkwürdige Art der Zusammensetzung, 1866 |
| Hatással volt | Simonyi Zsigmond Szepesy Gyula Pais Dezső |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Carl Arendt témájú médiaállományokat. | |
Élete
szerkesztésCarl Arendt 1838. december 1-jén született Berlinben. 1856-tól 1859-ig a berlini Frigyes Vilmos Egyetemen nyelvészetet tanult. 1865-ben Pekingben kínai tolmácsnak tanult. 1866-ban Tiencsinben a porosz konzulátust vezette ideiglenesen. 1868-ban Poroszország pekingi nagykövetségén tolmácsként dolgozott. 1869-től 1873-ig a tiencsini konzulátus megbízott vezetője lett. 1874-től 1887-ig a Német Birodalom pekingi nagykövetségén tolmácsolt.
1887-től 1902-ben bekövetkezett haláláig docensként a Frigyes Vilmos Egyetemen kínai nyelvészetet tanított az újonnan létrehozott keleti nyelvek szemináriuma keretében.
Fia, Fritz Arendt (1888–1915) szintén nyelvész lett, és klasszika-filológiával foglalkozott.
Hatása a magyar leíró nyelvészetre
szerkesztésArendt az 1865-ös tanulmányában az istenadta, az 1866-os cikkében pedig a magvaszakadt típusú szerkezetekkel foglalkozott, melyeket még 1864-ben, a Kínába való elutazása előtt írt, de a figyelmét elsősorban a szintaktikailag még önálló, nem szóösszetétellé vált alakokra fordította, mint az egy Cicero írta könyv, mégis inkább a szóösszetételeket, mint pl. az istenadta, vették át tőle. Arendt a példáit Petőfi és Arany verseiből, valamint a Pesti Naplóból merítette, továbbá Szvorényi József 1861-es nyelvtanát[1] használta fel, de Arendt szerint ige és nem igenév van az istenadta típusú szerkezetben.[2]
Simonyi Zsigmond viszont 1875-ös cikkében vitába szállt Arendttel,[3] és Szvorényival értett egyet. Szepesy Gyula az 1939-es doktori disszertációjában élesen bírálta Arendtet,[4] viszont Arendt álláspontját vette át Pais Dezső az 1965-ös cikkében.[5]
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Lásd Szvorényi József: Magyar nyelvtan tanodai magánhasználatra, Heckenast Gusztáv kiadásában, Pest, 1861.
- ↑ Lásd Arendt (1865 és 1866).
- ↑ Lásd Simonyi Zsigmond: A szavak összetétele a magyarban V., Magyar Nyelvőr 4: 437–444, 1875.
- ↑ Lásd Szepesy Gyula: Az isten-adta-féle szerkezetek a finnugor nyelvekben = A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai 47., Budapest, 1939. (Doktori disszertáció; Hasonmás Kiadás, Budapest, 1978.)
- ↑ Lásd Pais Dezső: Az alanyi és tárgyas összetételek. In: Pais Dezső és Benkő Loránd (szerk.): Alak- és mondattani gyűjtelék. = Nyelvtudományi Értekezések 46, Akadémiai Kiadó, Budapest, 63–84, 1965.
Források
szerkesztés- Merklinghaus, Peter: Professor Carl Arendt gestorben. In: Ostasiatische Studien. Mittheilungen des Seminars für Orientalische Sprachen zu Berlin 1, 1902.
Magyar vonatkozású művei
szerkesztés
- Arendt, Carl. „Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. I. Die Vermeidung von Relativsätzen und passivischen Constructionen” (német nyelven). Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, Berlin 1865 (3), 216–224. o, Kiadó: Ferdinand Dümmler’s Verlagbuchshandlung. Harrwitz und Goßmann. (Hozzáférés: 2015. március 27.)
- Arendt, Carl. „Darstellung einiger interessanter Eigenthümlichkeiten der ungarischen Sprache. II. Eine merkwürdige Art der Zusammensetzung” (német nyelven). Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, Berlin 1866 (4), 77–81. o, Kiadó: Ferdinand Dümmler’s Verlagbuchshandlung. Harrwitz und Goßmann. (Hozzáférés: 2015. március 27.)
- Arendt, Carl. „Nachträgliche bemerkungen zu der Abhandlung über das Ungarische” (német nyelven). Zeitschrift für Völkerpsychologie und Sprachwissenschaft, Berlin 1866 (4), 82–85. o, Kiadó: Ferdinand Dümmler’s Verlagbuchshandlung. Harrwitz und Goßmann. (Hozzáférés: 2015. március 27.)
