Bella Lajos

(1850–1937) magyar régész, muzeológus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. augusztus 20.

Bella Lajos (Pozsony, 1850. december 29.Sződliget, 1937. július 8.) földrajz–történelem szakos tanár, régész, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1926).[1]

Bella Lajos
Portréja a Soproni Szemlében
Portréja a Soproni Szemlében
Született1850. december 29.
Pozsony
Elhunyt1937. július 8. (86 évesen)
Sződliget
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
Foglalkozásarégész
A Wikimédia Commons tartalmaz Bella Lajos témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

A pozsonyi katolikus főgimnáziumban érettségizett 1879-ben, egyetemi tanulmányait pedig Budapesti Tudományegyetemen végezte és itt szerzett történelemföldrajz szakos tanári oklevelet. 18761911 között a soproni reáliskolában tanított.[2] Közben 18961909 között a soproni ipariskola igazgatója volt. Nyugdíjazása után, 19121924 között a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárában dolgozott. Élete utolsó éveiben, 19291937 közt lányainál, Sződligeten élt.

Sokoldalú közéleti tevékenységet folytatott. Egyik alapítója és 18771881 között elnöke volt a Soproni Atlétikai Klubnak. 18911900 között a Soproni Torna Egylet elnökeként tevékenykedett, majd 1895–1900 a Magyar Tornaegyletek Országos Szövetsége vidéki alelnöke volt. A Sopron vármegyei Régészeti Társulat egyik alapító tagja és első titkára volt. Nevéhez fűződik a soproni városi múzeum 1885–1911 közti fejlesztése is.

Ásatásokat végzett Sopron környékén, a Várhelyen (Burgstall) és a Károly-magaslaton, illetve Balf és Fertőboz környékén is. A Várhelyen és a Károly-magaslaton feltárt, a kora vaskori hallstatti kultúrához tartozó földvárakról és halomsírokról, illetve az ezekből előkerült leletekről nemzetközi tudományos folyóiratokban is beszámolt. A hazai barlangkutatás egyik elindítója. Számos római kori lelet feltárásán kívül 1920-ban ő végzett ásatásokat a bodrogkeresztúri rézkori temetőben. Egy 1923-ban folytatott tápiószentmártoni ásatás során egy szkíta aranyszarvas került elő, melyet ő azonosított és írt le elsőként.[3][4]

Bella Lajost a bükki kultúra elnevezésén kívül, őskőkorszak kutatásairól szóló összefoglaló beszámolói, a Herman Ottó-barlangban Kadić Ottokárral együtt végzett ásatásai, majd a Barlangkutató Szakosztály alelnöki (1913), később elnöki tisztsége (1917) kapcsolják össze a Miskolc környéki régészeti ásatásokkal és a magyar barlangkutatással általában.[5]

Emlékezete

szerkesztés
 
A Bella-emlékmű a Várhelyen, a háttérben egy halomsír
 
A Bella-emlékmű felirata
  • Tiszteletére nevezték el a Pilis hegységben lévő egyik barlangot Bella-barlangnak (másik nevén Bella Lajos-barlangnak).
  • Sopronban utcát neveztek el róla.
  • A Soproni Múzeum dolgozói elhatározták, hogy a várhelyi őskori temető helyén méltó emlékművet emelnek nagynevű elődjüknek 1957-ben. A tervet Szakál Ernő szobrászművész készítette el: nagy terméskövekből csonkagúla, oldalán feliratos vörösmárvány-tábla, tetején pedig öntött vasból egy várhelyi urna pontos mása.[6] Az emlékművet 2001-ben felújították.
  1. Magyar Tudományos Akadémia, Tagajánlások 1926, 35. oldal
  2. Lauringer Ernő: Bella Lajos, A soproni Magyar Királyi Állami Főreáliskola harminckettedik értesítője az 1911/12-ik évről Archiválva 2016. május 31-i dátummal a Wayback Machine-ben, 2–7. oldal, (B.L. arcképével), Sopron, 1912.
  3. Fettich Nándor: A tápiószentmártoni aranyszarvas, Archaeologiai Értesítő, 1927, 138–145. oldal
  4. Dinnyés István:A Blaskovich testvérek régészeti tevékenysége, Blaskovich emlékkönyv (Pest Megyei Múzeumi Füzetek 1.), Szentendre, 1993,
  5. Banner 1966.
  6. Nováki Gyula: Bella Lajos emlékmű a Várhelyen. Soproni Szemle, 1958/4, 91-92.. [2016. június 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. május 5.)

További információk

szerkesztés