Balló Mátyás
Balló Mátyás (Liptószentmiklós, 1844. november 30. – Budapest, 1930. szeptember 27.[1]) vegyészmérnök, az MTA levelező tagja.
| Balló Mátyás | |
 | |
| az 1900-as években | |
| Született | 1844. november 30. Liptószentmiklós |
| Elhunyt | 1930. szeptember 27. (85 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | vegyészmérnök |
| Iskolái |
|
| Sírhelye | Rákospalotai köztemető |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Balló Mátyás témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésBalló Mátyás és Mikó Mária fia, evangélikus vallású. Felesége Greiner Zelma volt. Középiskoláit Késmárkon, Rozsnyón és Lőcsén végezte 1857 és 1864 között. Ezután a Bécsi Egyetemen és a Zürichi Műszaki Egyetemen tanult vegyészetet két-két évig. Magyarországon előbb tanársegéd lett a Budapesti Műszaki Egyetemen utána pedig 1868. október 1-től a budapesti IV. kerületi főreáliskolában a vegytan rendes tanára. Az újonnan alapított Vegyészeti és Élelmiszervizsgáló Intézet első igazgatója lett. 1880. május 20-ától a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja volt, a berlini vegyészi társulatnak már előbb lett tagja. Ő írta az első kémia tankönyvet a középiskolák részére. Az analitika terén a munkássága jelentős.
Értekezései az Orvosi Hetilapban (1879. 1887.), Mathem. és term. Értesítő (II. s. III. k. 1889.), a berlini vegytani társaság Berichtejében (1870-73. és 1878 óta) és a Dinglers Polytechnisches Journalban (CXCIV. sat. köteteiben) jelentek meg; többen átmentek a német, angol és francia folyóiratokba.[2]
Három lánya született, Ágnes, Zelma és Mária, és egy fia, Alfréd. A legfiatalabb lány, Aggházyné Balló Mariska (1885–1956) festő, rajztanár volt, a tőle született unoka, Aggházy Mária (Gulácsy Lajosné 1913–1994) művészettörténész.[3][4][5][6]
Munkái
szerkesztés- Das Naphtalin und seine Derivate. Braunschweig. 1870.
- Zur Geschichte des Naphtylamins. Berlin, 1870. (Berichte der d. chem. Gesellschaft in Berlin.)
- Die aus Rosalinin u. Bromnaphtalin oder Naphtylamin derivirenden Farbstoffe. Uo. 1870.
- A vegytan alapelvei. Pest, 1872. (2. telj. átdolg. kiadás. Budapest, 1877.)
- Az aethyloxalátnak hatásáról a naphtylaminra. Uo. 1873. (Értek. a term. tud. kör. IV. k. 2. sz.)
- A Duna-folyam vegyi viszonyairól Budapest mellett. Uo. 1873. (Mathem. és term. Közlemények XI. k. 1. füzet.)
- Budapest főváros vizvezetéki- és Dunavize 1874. évben. Uo. 1875. (Lenyomat a Közegészségi Lapokból.)
- Elemi vegytan. Uo. 1875. (2. kiadás, 1878. 3. k. 1885. 4. k. 1887. Uo.)
- A vizelvonó testek behatásairól a kámforsavra és amidjaira. Uo. 1880. (Értek. a term. tud. kör X. 5.)
- Ujabb tanulmányok a kámforcsoport köréből. Uo. 1881. (Ért. a term. t. kör. XI. 5.)
- Budapest főváros ivóvizei egészségi szempontból. Uo. 1881. (Ért. a term. t. kör. XI. 11.)
- Jelentés Budapest főváros vegyészének működéséről 1874-1883. Uo. 1885. (Fővárosi nyomtatványok.)
- Tejelemzések. Szakvélemény a főváros tejkérdéséről. Uo. 1888-89. két füzet (Fővárosi nyomtatványok.)
- Budapest főváros vizkérdése; Than és Fodor tanárokkal együttesen szerk. szakvélemény. Uo. 1885. (Főv. nyomt.)
- A főváros vizellátása ügyében tett egyéb vizsgálatok. Uo. 1883-89. (Fővárosi nyomtatványok.)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Halálesete bejegyezve Budapest IV. ker. polgári halotti akv. 639/1930. folyószám alatt.
- ↑ Konek Frigyes: Balló Mátyás l. tag emlékezete. Az MTA Elhunyt Tagjai Fölött Tartott Emlékbeszédek, 6. sz. (1934) 16. o. Hozzáférés: 2024. február 19.
- ↑ Lőrincz Róbert: Az egykori rákospalotai Villasor, a mai újpesti Vécsey Károly utca neves lakói. Helyem, Házam, Palotám, 4. sz. (2017. november 1.) 44–51. o. Hozzáférés: 2024. február 19. 46. oldal, Villasor 9. A Balló-Aggházy villa.
- ↑ Több lexikon és szakmunka téves adata, hogy Balló Ede volt Mariska édesapja, valójában Edének a két házasságából nem voltak leszármazottai. (nevpont.hu)
- ↑ Haris Andrea: Aggházy Mária (1913–1994): „Hekler Antal professzortól magával hozott akribiával”. Enigma, XXVIII. évf. 108. sz. (2021) 88. o. Hozzáférés: 2024. február 19.
- ↑ Balló Mátyás gyászjelentése
Források
szerkesztés- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
További információk
szerkesztés- Biografický Lexikón Slovenska. Red. Pavol Parenička. Martin, Slovenská Národná Knižnica Národný Biografický Ústav, 2002-.
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939-2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János.
- Gutenberg nagy lexikon. Minden ismeretek tára. Bp., Nagy Lexikon Kiadóhivatal, 1931-1932.
- Das geistige Ungarn. Biographisches Lexikon. Hrsg. Oscar von Krücken, Imre Parlagi. Wien-Leipzig, W. Braumüller, 1918.
- Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
- Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
- Magyar Írók Névtára. (Életrajzi és könyvészeti adatok gyűjteménye.) Különféle kútfőkből szerkesztették: Moenich Károly, Székesfejérvár szab. kir. városi levéltár-őr és dr. Vutkovich Sándor tanár s a "Pozsonyvidéki Lapok" szerkesztője. Pozsonyban, 1876. Nirschy Ferenc ny.
- Malý Slovenský Biografický Slovník. Hlavný redaktor Vladimír Mináč. Martin, Matica slovenská, 1982.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-1973. Összeáll. Fekete Gézáné. Bp., Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, 1975.
- A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825-2002. Szerzők: Markó László, Burucs Kornélia, Balogh Margit, Hay Diana. Bp., MTA Társadalomkutató Központ, 2003.
- Palatinus József: A szabadkőművesség bűnei. 4. kiad. Bp., 1938-1939. Budai-Bernwaliner József ny.
- Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
- Tolnai világlexikona. Bp., Magyar Kereskedelmi Közlöny, 1912-1919. 8 db.; Bp., Kassák Kiadó, 1999-
- Tököly Gábor: Ki kicsoda Rozsnyón. Somorja, Méry Ratio, 1999.
- Új Idők lexikona. Bp., Singer és Wolfner, 1936-1942.
- Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
