Arrows A19

Formula–1-es versenyautó
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. december 9.

Az Arrows A19 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet az Arrows csapat tervezett és versenyeztetett az 1998-as Formula–1 világbajnokság során. Pilótái Pedro Diniz és Mika Salo voltak.

Arrows A19
Gyártási adatok
VersenysorozatFormula–1
GyártóArrows
TervezőMike Coughlan
John Barnard
ElőzőArrows A18
KövetkezőArrows A20
Műszaki adatok
Vázszerkezetöntött szénszálas méhsejt
Első felfüggesztéstolórudas
Hátsó felfüggesztéstolórudas
MotorArrows T2-F1 (Hart 1030) 3L V10 szívó
VáltóArrows 6 sebességes longitudinális szekvenciális
ÜzemanyagElf
GumikBridgestone
Versenyeredmények
Csapat(ok)Danka Zepter Arrows
Pilóták16. Brazília Pedro Diniz
17. Finnország Mika Salo
Első versenyAusztrália 1998-as Formula–1 ausztrál nagydíj
Utolsó versenyJapán 1998-as Formula–1 japán nagydíj
Futott versenyek16
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Edzéselsőségek0
Leggyorsabb körök0

Áttekintés

szerkesztés

Az előző idény végén Tom Walkinshaw meggyőzte John Barnard tervezőt, hogy dolgozzon nekik, így az ő iránymutatása mentén készült a kasztni. Külsőre jellegzetes, tiszta fekete festést kaptak az autók, amivel feltűnőek voltak. Walkinshaw megegyezett továbbá Brian Harttal is, így bevásárolta magát a Hart motorgyárba, amivel az Arrows saját magának gyártotta innentől a motorokat. Ez volt 1977 óta az első eset, hogy egy brit csapat saját magának gyártsa a motorokat (akkor a BRM tette ugyanezt)[1]. A cél a költségek csökkentése volt és a mérnöki gárda hadra fogása a fejlesztések érdekében. Csakhogy a Hart abban a korban is már egy kis költségvetésű brigádnak számított, ellentétben a vetélytársakkal, így nem tudtak megfelelően erős motort építeni. Tetézte a bajokat, hogy az autó nem készült el idejében[2] - olyan újdonságok kerültek bele, mint a Barnard által tervezett szénszálas váltómű, amelyről az idény közben derült ki, hogy rengeteg gond van vele. Barnard ráadásul a Prost csapatnak is tervezett egyidejűleg alkatrészeket, ami miatt elmérgesedett a viszonya Walkinshaw-val, és a szezon végén távozott is[3].

Különösen az első néhány verseny során az A19-es megbízhatatlan volt - a spanyol nagydíjon egymás után mondták fel a szolgálatot a motorok. Monacóban aztán, ahol a motorerőnek nem volt akkora jelentősége, mindjárt kettős pontszerzést ünnepelhettek. Ettől kezdve azonban az Arrows túl lassú volt és túl gyakran hibásodott meg ahhoz, hogy érdemben harcoljon a bajnokságban, habár a kaotikus belga nagydíjon Diniz szerzett egy negyedik helyet. Ugyanazon a hétvégén Salo két kasztnit is összetört: egyet a szombati szabadedzésen, egyet pedig a rajt utáni tömegbalesetben.

Mivel a Hart motorjai gyengék voltak, Walkinshaw kereste a megoldást, hogyan tudná lecserélni azokat. A Toyotával próbált megegyezni, sikertelenül, és miután Barnard távozott, a csapat Zakspeed részére történő eladása is kútba esett.

Eredmények

szerkesztés
Év Csapat Motor Gumik Pilóták 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 Pontok Helyezés
1998 Danka Zepter Arrows Arrows T2-F1 B AUS BRA ARG SMR ESP MON CAN FRA GBR AUT GER HUN BEL ITA LUX JPN 6 7.
Pedro Diniz KI KI KI KI KI 6 9 14 KI KI KI 11 5 KI KI KI
Mika Salo KI KI KI 9 KI 4 KI 13 KI KI 14 KI NI KI 14 KI

Forráshivatkozások

szerkesztés
  1. Me and my Arrows: optimistic birth of an F1 team that ended in court (brit angol nyelven). Motor Sport Magazine, 2014. július 7. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  2. Collins, Aaron: F1: The Demise of Arrows Grand Prix & TWR (brit angol nyelven). essaar.co.uk, 2019. január 4. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
  3. John Barnard's Finest: Some of the Greatest of Barnard's Design (amerikai angol nyelven). conceptcarz.com. (Hozzáférés: 2024. november 25.)