Az Aranygyapjas rend (el tusan, el toison de Oro, Ordre de la toison d’or) lovagrend, amelyet Jó Fülöp burgundi herceg 1429. január 10-én Brugge-ben alapított harmadik nejével, Izabella portugál hercegnővel történt egybekelése alkalmával a Megváltó, Mária és Szent András tiszteletére, a keresztény hit és a katolikus szentegyház védelmére, az erény és jó erkölcsök növelésére.

Aranygyapjas rend
Megalakulás dátuma1430
Típuslovagrend
AlapítóIII. Fülöp burgundi herceg
Lovagi aranygyapjas rend a bécsi Schatzkammer császári kincstárban

A rend az alapítását követően először a burgundi hercegek legfontosabb rendjele lett, majd a Habsburgok spanyol ágáé, a spanyol örökösödési háború után pedig mind a spanyol uralkodók, mind a Habsburgok osztrák ágáé.[1]

Története

szerkesztés

A rend alapítója Jó Fülöp burgundi herceg; először (1433-ban) IV. Jenő pápa, majd (1517-ben) X. Leó pápa is megerősítette. A rendbe való felvételnél a kezdetektől fogva az előkelő nemesség és kiváló szolgálatok voltak fő kellékek. Az első két században ezt az egyosztályú rendet csak fejedelmi személyeknek s a legmagasabb arisztokráciának adományozták. A rendkáptalan, mely az összes rendlovagból áll, eleinte évenként, később minden harmadik évben összeült, utóbb csak a rend nagymesterének összehívására, amikor új tagjait általános szavazattöbbséggel választották. A nagymesterek a burgundi hercegek, utánuk a spanyol királyok voltak. 1559-ben tartották az utolsó káptalant. II. Fülöp spanyol király engedélyt nyert XIII. Gergely pápától, hogy a rend lovagjait maga nevezhesse ki; ez időtől a lovagok száma (amely az alapítás idejében 25, három év múlva 31, 1516-ban, V. Károly német-római császár alatt 51 volt) nem volt meghatározva.[2]

Burgundi Máriának Miksa osztrák főherceggel kötött házassága folytán (1477) a rend nagymesteri méltósága a Habsburg-házra szállt. Amikor a Habsburg-ház spanyolországi ága kihalt, mind VI. Károly császár, mind V. Fülöp spanyol király magának követelte a rendtagok kinevezésének kizárólagos jogát. Az 1725-ös bécsi békében kötött egyezség szerint aztán mindkét uralkodó gyakorolhatta a kinevezés jogát, de az osztrák rendház sohasem ismerte el a rend spanyolországi ágát, sem az ott történt kinevezéseket. Ausztriában fejedelmi személyek, főnemesek és katolikusok képezik a rend tagjait.[2]

 
Az Aranygyapjas rend leírása Claude Paradin: Devises heroïques c. művében, Lyon, 1557
 
V. Ferdinánd császár mint az Aranygyapjas rend osztrák ágának nagymestere, a rend bíborszínű, hivatalos viseletében

A rend jelvénye: kékzománcos, lángokat szóró tűzkövön függő arany kosbőr (kosirha), mely felett Ausztriában arany szalagon sárkányölő férfi van, a szalag kanyargó végein, kékzománcos alapon pedig e jelmondat áll: Pretium laborum non vile („A munka becse nem csekély”). E jelvényt ünnepnapokon tüzet szóró tűzkövekből és acélokból összeállított aranyláncon, rendesen piros szalagon viselik.

A rend öltözéke Ausztriában skarlát bársony, fehér tafotával bélelt hosszú öltöny, felette bíborszín, fehér selyemmel bélelt köpeny, melynek szegélyzete a tűzkő és acél motívumát mutatja, szélein fehér selyem szalagon pedig többször ismételve a je l'ay empris jelmondat van kivarrva, továbbá bíborvörös, arannyal hímzett bársony föveg, vörös cipők és harisnyák. A spanyol rendtagok öltözéke hasonló, de köpenyük nincs.[2][3]

Magyar Aranygyapjas lovagok

szerkesztés

Lásd még

szerkesztés
  1. Makkai Ágnes - Héri Vera. Kitüntetések (magyar nyelven). Zrínyi Kiadó, 212. o. (1990). ISBN 963 326 5991 
  2. a b c Cite web-hiba: a title paramétert mindenképpen meg kell adni! (angol nyelven). antiquesatoz.com. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
  3. Der Orden vom Goldenen Vlies auf Münzen und Medaillen (német nyelven). coingallery.de. (Hozzáférés: 2011. március 27.)
  4. Ábel, Takács: 250 éve történt (magyar nyelven). Magyar Nemzeti Levéltár, 2015. október 26. (Hozzáférés: 2020. augusztus 24.)

További információk

szerkesztés
A Wikimédia Commons tartalmaz Aranygyapjas rend témájú médiaállományokat.
A magyar Wikikönyvekben
további információk találhatók