Anüté

Tegeai Anüté (Ανύτη) az i. e. 3. század elején élt ókori görög költő, akit kortársai és az utókor epigrammáiért és sírfelirataiért tartottak nagy becsben. Thesszalonikéi Antipatrosz a kilenc földi múzsa közé sorolta. Egyes források szerint egy peloponnészoszi költő- és íróiskola vezetője volt, egyik tanítványa Tarentumi Leónidasz.

Anüté
Született	nem ismert Tegea
Elhunyt	i. e. 3. század
Foglalkozása	költő író epigrammaköltő
Sablon • Wikidata • Segítség

Legalább 18, dór dialektusban írt epigrammája fennmaradt a Görög Antológiában(wd); további hat, melynek a szerzősége vitatott, szintén lehetnek az ő művei. Több teljes vers maradt fenn tőle, mint bármelyik másik ókori görög női szerzőtől. A szamoszi Aszklépiadész mellett egyike volt az elsőknek, akik fiktív epigrammákat írtak, ezzel kiemelték a műfajt az alkalmi költészet keretei közül. Ő volt az első, aki fiktív sírverseit nemcsak emberekhez, hanem állatokhoz is írta, illetve aki élénk leírásokat készített a szelídítetlen természet szépségeiről. A következő versét Aphrodité egy szobrához írta:

Küprisz földje e part: szive megdobbant az örömtől

mindig a szárazról nézve a víz-ragyogást.

Ő teszi széppé bárkák útját: hisz ha a tenger

tündöklő szobrát látja, remegve lapul.

(Horváth I. Károly fordítása)