2004-es Formula–1 francia nagydíj
A francia nagydíj volt a 2004-es Formula–1 világbajnokság tizedik futama, amelyet 2004. július 4-én rendeztek meg a francia Circuit de Nevers Magny-Cours-ön, Magny-Cours-ban.
2004-es francia nagydíj | |
Az évad 10. versenye a 18-ból a 2004-es Formula–1 világbajnokságon. | |
Versenyadatok | |
Dátum | 2004. július 4. |
Hivatalos elnevezés | Mobil 1 Grand Prix de France |
Helyszín | Magny-Cours, Franciaország |
Versenypálya | 4,411 km |
Táv | 308.77 km |
Körök | 70 |
Időjárás | száraz |
Pole-pozíció | |
Versenyző | Fernando Alonso (Renault) |
Idő | 1:13.698 |
Leggyorsabb kör | |
Versenyző | Michael Schumacher (Ferrari) |
Idő | 1:15.377 (32. a(z) 70-ből) |
Dobogó | |
Első | Michael Schumacher (Ferrari) |
Második | Fernando Alonso (Renault) |
Harmadik | Rubens Barrichello (Ferrari) |
Időmérő edzés
szerkesztésAz első rajthely Fernando Alonsoé lett, másodikként Michael Schumacher rajtolt.[1]
Helyezés | Versenyző | Csapat/Motor | Idő | Különbség |
---|---|---|---|---|
1 | Fernando Alonso | Renault | 1:13.698 | – |
2 | Michael Schumacher | Ferrari | 1:13.971 | + 0.273 |
3 | David Coulthard | McLaren-Mercedes | 1:13.987 | + 0.289 |
4 | Jenson Button | BAR-Honda | 1:13.995 | + 0.297 |
5 | Jarno Trulli | Renault | 1:14.070 | + 0.372 |
6 | Juan Pablo Montoya | Williams-BMW | 1:14.172 | + 0.474 |
7 | Szató Takuma | BAR-Honda | 1:14.240 | + 0.542 |
8 | Marc Gené | Williams-BMW | 1:14.275 | + 0.577 |
9 | Kimi Räikkönen | McLaren-Mercedes | 1:14.346 | + 0.648 |
10 | Rubens Barrichello | Ferrari | 1:14.478 | + 0.780 |
11 | Cristiano da Matta | Toyota | 1:14.553 | + 0.855 |
12 | Mark Webber | Jaguar-Cosworth | 1:14.798 | + 1.100 |
13 | Christian Klien | Jaguar-Cosworth | 1:15.065 | + 1.367 |
14 | Olivier Panis | Toyota | 1:15.130 | + 1.432 |
15 | Giancarlo Fisichella | Sauber-Petronas | 1:16.177 | + 2.479 |
16 | Felipe Massa | Sauber-Petronas | 1:16.200 | + 2.502 |
17 | Nick Heidfeld | Jordan-Ford | 1:16.807 | + 3.109 |
18 | Giorgio Pantano | Jordan-Ford | 1:17.462 | + 3.764 |
19 | Gianmaria Bruni | Minardi-Cosworth | 1:17.913 | + 4.215 |
20 | Baumgartner Zsolt | Minardi-Cosworth | 1:18.247 | + 4.549 |
Futam
szerkesztésA verseny is Fernando Alonso és Michael Schumacher csatájáról szólt és a német győzelmével ért véget. Rubens Barrichello a verseny utolsó kanyarjában előzte meg Jarno Trullit, és szerezte meg a dobogó harmadik fokát. Jenson Button ötödik, David Coulthard hatodik, Kimi Räikkönen hetedik, Juan Pablo Montoya pedig a nyolcadik helyen zárt. A sérült Ralf Schumachert a spanyol Marc Gené helyettesítette, aki a tizedik helyen fejezte be a futamot.[2]
A bajnokságot továbbra is Michael Schumacher vezette, a gyártók közt a Ferrarinak pedig kereken dupla annyi pontja volt ekkor mint a második helyen álló Renault istállónak.
Helyezés | Rajtszám | Versenyző | Csapat/Motor | Futott kör | Idő/Kiesés oka | Rajthely | Pont |
---|---|---|---|---|---|---|---|
1 | 1 | Michael Schumacher | Ferrari | 70 | 1h30:18.133 | 2 | 10 |
2 | 8 | Fernando Alonso | Renault | 70 | + 8.329 | 1 | 8 |
3 | 2 | Rubens Barrichello | Ferrari | 70 | + 31.622 | 10 | 6 |
4 | 7 | Jarno Trulli | Renault | 70 | + 32.082 | 5 | 5 |
5 | 9 | Jenson Button | BAR-Honda | 70 | + 32.484 | 4 | 4 |
6 | 5 | David Coulthard | McLaren-Mercedes | 70 | + 35.520 | 3 | 3 |
7 | 6 | Kimi Räikkönen | McLaren-Mercedes | 70 | + 36.230 | 9 | 2 |
8 | 3 | Juan Pablo Montoya | Williams-BMW | 70 | + 43.419 | 6 | 1 |
9 | 14 | Mark Webber | Jaguar-Cosworth | 70 | + 52.394 | 12 | |
10 | 4 | Marc Gené | Williams-BMW | 70 | + 58.166 | 8 | |
11 | 15 | Christian Klien | Jaguar-Cosworth | 69 | + 1 kör | 13 | |
12 | 11 | Giancarlo Fisichella | Sauber-Petronas | 69 | + 1 kör | 15 | |
13 | 12 | Felipe Massa | Sauber-Petronas | 69 | + 1 kör | 16 | |
14 | 16 | Cristiano da Matta | Toyota | 69 | + 1 kör | 11 | |
15 | 17 | Olivier Panis | Toyota | 68 | + 2 kör | 14 | |
16 | 18 | Nick Heidfeld | Jordan-Ford | 68 | + 2 kör | 17 | |
17 | 19 | Giorgio Pantano | Jordan-Ford | 67 | + 3 kör | 18 | |
18 | 20 | Gianmaria Bruni | Minardi-Cosworth | 66 | + 4 kör | 19 | |
Ki | 21 | Baumgartner Zsolt | Minardi-Cosworth | 31 | Kicsúszás | 20 | |
Ki | 10 | Szató Takuma | BAR-Honda | 15 | Motorhiba | 7 |
A világbajnokság élmezőnyének állása a verseny után
szerkesztésH | Versenyzők | Pont | H | Konstruktőrök | Pont |
---|---|---|---|---|---|
1. | Michael Schumacher | 90 | 1. | Ferrari | 158 |
2. | Rubens Barrichello | 68 | 2. | Renault | 79 |
3. | Jenson Button | 48 | 3. | BAR-Honda | 62 |
4. | Jarno Trulli | 46 | 4. | Williams-BMW | 37 |
5. | Fernando Alonso | 33 | 5. | McLaren-Mercedes | 22 |
Statisztikák
szerkesztésVezető helyen:
- Fernando Alonso 36 (1-32 / 43-46)
- Michael Schumacher 34 (33-42 / 47-70)
Michael Schumacher 79. (R) győzelme, 63. (R) leggyorsabb köre, Fernando Alonso 3. pole pozíciója.
- Ferrari 176. győzelme.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Alonso gyorsabb volt Schumachernél. [2006. március 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
- ↑ A Ferrari kimatekozta Schumi újabb győzelmét. [2008. június 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
Források
szerkesztés
Előző nagydíj: 2004-es Formula–1 amerikai nagydíj |
FIA 2004-es Formula–1 világbajnokság | Következő nagydíj: 2004-es Formula–1 brit nagydíj |
Előző nagydíj: 2003-as Formula–1 francia nagydíj |
Formula–1 francia nagydíj | Következő nagydíj: 2005-ös Formula–1 francia nagydíj |