Ágoston-rend

A nyugati szerzetesség egy jelentős ága, amely Szent Ágostonnak, az algériai Hippó püspökének – az egyháziak erkölcseiről tartott beszédeivel és a hippói apácákhoz írt 109-ik levelével – írt szabályzatát követték. Ágoston megtérését és pappá szentelését követően Hippóban olyan papi közösséget állított föl, amelynek tagjai lemondtak saját tulajdonukról és életüket közösen élték. Ennek a közösségi életnek a középpontjába az evangéliumi eszme megvalósítása és terjesztése állt. Vagyis a közösségi életet összekapcsolták a lelkipásztori tevékenységgel. Szent Ágoston kezdeményezése követőkre talált, de a bencés szerzetesség egyeduralkodóvá válása miatt háttérbe szorult. Az első püspök, aki Szent Ágoston szellemében szabályozta papjai életét a 8. században élt Szent Chrodegang metzi püspök volt. De az ő papjai nem szerzetesek, hanem világi papok voltak és működésük a kanonoki intézmény meghonosodásához vezettek. Megteremtette papjai számára az ima-, asztal- és házközösséget. E világi káptalanok egy része a 11. században szerzetességbe hajlott át. A már korábban említett női rend számára készült ágostoni szabályzat szerint szervezték életüket, szerzetesi fogadalmat is tettek. Így jött létre az Ágoston-rendű vagy karinges kanonokok, a szabályozott kánoni életet élő papok rendje.

Itáliában és Európa-szerte számos remete- és szerzetes csoport élt Ágoston regulája szerint. Az Ágoston-rend 1244-ben született meg, amikor IV. Ince pápa a különféle remeteközösségeket és csoportokat egyetlen rendbe egyesítette.^[1]

Jogi formájában azonban csak 1256-ban jött létre.^[1] IV. Sándor pápa kívánságára az ágostonos szellemű szerzetesek egy Firenzében megrendezett káptalanon elhatározták, hogy közös szabályzattal egyetlen rendben egyesülnek, s alapítójuknak Szent Ágostont ismerik el. A pápa, Licet Ecclesiae kezdetű bullájával erősítette meg az új rendet.^[1]

Ugyanez évben (1256) a rendet koldulórendnek nyilvánították.^[1]

Az Ágoston-rend gyors virágzásnak indult, a 13. század végére Európa 2000 kolostorában, több mint 30 000 Ágoston-rendi szerzetes élt.^[2]

1256 óta rend tartományokra oszlott. A tartományok mellett 1387-től különböző kongregációkba is tömörültek.^[1]

1512-ben II. Gyula pápa a rend tagjainak négy csoportját különböztette meg:^[1]

• fráterek (férfi szerzetesek)
• monachák (apácák)
• harmadrendiek
• Szt. Ágoston Társasága

Tagság

• 1971-ben a rendtagok száma 4180 fő volt ^[1]
• 1989-es adatok szerint az Ágoston-rendnek 3300 pap és testvér tagja volt, az öt világrész 40 országában
• 1995-ben 2975 rendtag volt ^[1]
• a 21. században kb. 2800 rendtag van ^[3]

Magyarországon az ágostonos kanonokoknak négy rendje vert gyökeret: a karinges kanonokok (superpelliciati), a stefaniták, a Szent Sír-kanonokrend és az antoniták rendje.

Az ágostonosok magyarországi rendtartományát, röviddel a létrejöttük után, 1262-ben alapították. A tartományok élén a provinciális perjel állt, akit három évenként választottak meg. 1278-ban említik először a magyar tartomány perjelét, akiknek központi kolostora az esztergomi Szent Anna-rendház volt.

Vidéken kizárólag a fejlett, több központi funkcióval rendelkező, fontos utak, átkelők mellett fekvő településeket választották ki rendházaik székhelyéül. Kolostoraik létrejötte elsősorban a gazdag donátoroknak volt köszönhető. Sokan tanultak és tanítottak egyetemeken. 1338-tól a tartományoknak főiskolát kellett felállítaniuk. A török hódoltság előtti időkben kolostoraik száma már elérte a 25-30-at. A Vízivárosban állt budai konventjükről 1309-ből származik az első adat, Buda török kézre kerüléséig működött.

Magyarországi tevékenységüket «Memoria Provinciae Hungaricae Augustinianae antiquae» című, s 1778-ban Rosnák Márton OSA által kiadott munka tanúsítja.

Kolostoraikat II. József oszlatta fel, s visszaállításuk nem, vagy pedig csak rövid időre, és sikertelenül történt meg.

Ma az Ágoston-rendnek magyarországi tagja nincsen.

• Németújvári perjelség, Németújvár
• Kanizsai rezidencia, Nagykanizsa – működése: 1713–1724
• Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Bártfa
• Keresztelő Szent Jánosról nevezett perjelség, Kaza
• Körmendi perjelség, Körmend
• Myrai Szt. Miklós és tolentini Szt. Miklósról nevezett perjelség, Léka
• Pécsi perjelség, Pécs – működése: ? –1526; 1713–1782
• Saári perjelség, Saár
• Sárospataki perjelség, Sárospatak
• Szent Annáról nevezett perjelség, Esztergom – működése: 1270 előtt – ?
• Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Komárom
• Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepes
• Szent Erzsébetről nevezett perjelség, Szepesváralja
• Szent István első vértanúról nevezett perjelség, Buda – működése: XIV. század – 1541; 1709–1782
• Szent Mihályról cimzett perjelség, Székesfehérvár – működése: ?–1543
• Szent Miklósról nevezett perjelség, Eger – működése: 1456(?)–1595
• Szent Miklósról nevezett perjelség, Ercsi – működése: 1499–1526
• Szent Szaniszlóról nevezett perjelség, Sáros
• Szentlélekről nevezett perjelség, Harapkov – működése: 1334 előtt–1526
• Szűz Máriáról nevezett perjelség, Lövő – működése: 1360–1526
• Szűz Máriáról nevezett perjelség, Pápóc – működése: 1360–1526

• Hippói Szent Ágoston
• Luther Márton ágoston-rendi szerzetes, reformátor
• Szent Ágoston regulája
• Premontrei rend

• Ez a szócikk részben vagy egészben az Augustinians című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

• Lexikon – Ágoston-rendi szerzetesek ^{[Tiltott forrás?]} (Online elérés: 2015. május 18.)
• Adorans – Ágostonrendiek O.S.A (Online elérés: 2015. május 18.)
• Pilisszentiván Helytörténeti Közhasznú Egyesület honlapja (Online elérés: 2015. május 18.)