Szati (buddhizmus)

Az egyik fontos théraváda Abhidharma szövegmagyarázat, az Abhidhammattha Szangaha a „szati” következő meghatározását tartalmazza:

A mahájána egyik fontos szövege, az Abhidharma-szamuccsaja a következőképpen határozza meg a smṛti fogalmát:

A tudatosság nem csupán a „jelen történések pillanatról pillanatra történő tudatosságát” jelenti, hanem egyben figyelemmel lenni a jövőbeli következményekre is. Valójában „a szanszkrit [smrti] (és az annak megfelelő páli szati) elsődleges értelme felhalmozás vagy felidézés”.^[4]

A tudatosság, amely többek között a dolgok (főleg a jelen pillanatra vonatkozóan) valóságának figyelmes ébersége, a „tévedés” vagy „tévelygés” ellentéte (páli: moha) és a nirvána eléréséhez szükséges öt erősség közül az egyik (páli: bala). A tudatosság képessége erőt jelent, amennyiben tiszta megértéssel párosul. A nirvána tudatállapotában a kapzsiság, a gyűlölet és a tévelygés nincs már jelen.

Az ánápánaszati (páli; szanszkrit: ánápánasmṛti; kínai: 安那般那; pinjin: ānnàbānnà; szingaléz: ආනා පානා සති) jelentése „tudatos légzés” (a „szati” jelentése tudatosság; az „ánápána” jelentése légzés), amely egy buddhista meditációs technika, amely népszerűnek számít a tibeti, a zen, a tientaj és a théraváda buddhizmusban, valamint a nyugati tudatosság programokban (pszichológia). Az ánápánaszati meditációban a gyakorlat a lélegzet közbeni mozgás okozta tapasztalások figyelése a tudatosság kialakítása céljából. A hagyomány szerint az ánápánaszati technikát Buddha tanította a különböző szútrákban (páli: szutta), például az Ánápánaszati-szuttában (MN 118).^[5]

Buddha a tanítványai számára a tudatosság (szatipatthána) kialakítását tanácsolta a mindennapi életben, illetve a test, az érzések, a tudat és a dharma nyugodt éberségének fenntartására ösztökélte őket. A tudatosság gyakorlata támogatja azt az elemzést, amely a bölcsesség fellépéséből (páli: pannyá, szanszkrit: pradzsnyá) fakad.^[6] Buddha tanításának az újszerűségét az jelentette, hogy ötvözte a meditációs stabilizációt és a megszabadító belátást.^[7]

A vipasszaná (páli) kifejezést általában a vipasszaná meditációra használják, amelyben a szatipatthána, a tudatosság négy alapját vagy az ánápánaszatit (a légzés tudatossága) arra használják, hogy bepillantást nyerjenek a dolgok állandótlan természetébe. A vipasszaná a buddhista hagyományban „belátást” jelent a valóság igaz természetébe.^[8][9]

A théraváda értelmezés szerint ez a létezés három jellemzője (állandótlanság, a szenvedés és az éntelenség). A mahájána értelmezésben a belátás az ürességre, a dharmatára (két igazság tana) vonatkozik.^[10]

A vipasszaná a két fő buddhista ösvény közül az egyik (a másik a szamatha (páli; szanszkrit: samatha).^[11] Bár mindkét fogalom szerepel a Szutta-pitakában, Gombrich és Brooks szerint a kettő megkülönböztetése a Szutta-pitaka körai értelmezéséből ered, nem pedig magából a szuttából.^[12] A különböző hagyományokban nem értenek egyet abban, hogy melyik gyakorlat hova tartozik.^[13] A mai théraváda ortodoxia szerint a szamatha a vipasszaná előkészítő gyakorlatának számít.

A vipasszaná meditációt a vipasszaná mozgalom tette népszerűvé a Nyugat számára,^[14] amelyben a Szatipatthána-szutta kapta a legfontosabb szerepet.

A buddhista gyakorlatban a tudatossághoz tartozik még a szampadzsannya (tiszta megértés) és az apramáda (éberség).^[15] Mindhárom fogalom tudatosságot jelent, azonban ezen belül mindhárom meghatározott jelentéssel bír.

A Szatipatthána-szuttában a szati és a szampadzsannya kiegészül az atappa (páli; szanszkrit: átapa – „lelkesség”) fogalmával és a három együttesen jelenti, hogy „megfelelő figyelem” (páli: joniszo maniszikara, szanszkrti: jonisasz manaszkára), avagy „bölcs elmélkedés”.^[16]

• A buddhizmus és a pszichológia
• Buddhista meditáció
  • Szampadzsannya
  • Szatipatthána
• Thich Nhat Hanh
• Vipasszaná

• Boccio, Frank Jude (2004). Mindfulness Yoga: The Awakened Union of Breath, Body and Mind. ISBN 0-86171-335-4
• Brahm, Ajahn (2005). Mindfulness, Bliss, and Beyond: A Meditator's Handbook. Wisdom Publications. ISBN 978-0-86171-275-5
• Guenther, Herbert V. & Leslie S. Kawamura (1975), Mind in Buddhist Psychology: A Translation of Ye-shes rgyal-mtshan's "The Necklace of Clear Understanding" Dharma Publishing. Kindle Edition.
• Gunaratana, Bhante Henepola (2002). Mindfulness in Plain English Archiválva 2013. szeptember 2-i dátummal a Wayback Machine-ben. Wisdom Publications. ISBN 978-0-86171-906-8
• Hanh, Thich Nhat (1996). The Miracle of Mindfulness: A Manual on Meditation. Beacon Press.
• Weiss, Andrew (2004). Beginning Mindfulness: Learning the Way of Awareness. New World Library
• Siegel, Ronald D. (2010). The Mindfulness Solution: Everyday Practices for Everyday Problems. The Guilford Press. ISBN 978-1-60623-294-1
• Hoopes, Aaron (2007). "Zen Yoga: A Path to Enlightenment through Breathing, Movement and Meditation". Kodansha International.

• Mindfulness Research Guide at the American Mindfulness Research Association
• Oxford University Mindfulness Research Centre